Vasárnap a tengerparton

A mai nap elhatároztuk, hogy - mivel az égen egy darab felhő sem volt - kimegyünk a Stavanger melletti Sola tengerpartjára napozni egyet, és ha a víz hőmérséklete is engedi, úszni.

Ha megkérdeznénk otthon, az emberek többsége nem hinné, hogy lehet barnulni Norvégiában, azt meg pláne nem, hogy ezt fehérhomokos tengerparton tehetjük meg.

2,3 kilométeren keresztül csak fehér-sárgásfehér homok, amit, mint ma megtudtam a Golf-áramlat szállított oda, és ami eredetileg a Szaharából származik, csak ugye (ha jól emlékszem) a passzátszél felkapja, majd a leszálló légmozgás egy részét az óceánba tolja. Hát ez a homok szépn itt kötött ki a mi legnagyobb megelégedésünkre.

Úszni végül sajnos nem nyílt lehetőségünk, mivel még szeretnénk élni egy keveset ahelyett, hogy halálra fagynánk.

Időközben csatlakozott hozzénk Samuel barátom is, akit 2 évvel ezelőtt ismertünk meg Ritával, mikor Stavangerben voltunk Interraillel. Egyébként a srác se semmi. ácsként dolgozik, és a hétvégén haza kellett utaznia Németországba valami családi ügyben. Hihetetlen, de egy komplett ajtót adott fel poggyásznak, mert vitte haza édesapjának ajándékba. :) Tud élni, nem mondom. Daniel a motorjával ment ki a partra, én meg busszal. Mondanom sem kell, a busz amivel mentem nem kifejezetten közel állt meg a parthoz, így vagy 4 km-t kellett sétálnom, amíg elértem a tengerpartra. De nem is baj, legalább elmehettem a reptér mellett, fotózhattam repülőgépeket, meg nézelődhettem. Ez természetesen beltelt egy kis időbe, így szerencsétlen Daniel, aki utánam 30 perccel inudlt el otthonról még várhatott rám vagy 1 órát.

De végül odaértem és csaptunk egy nagy napozást. Őszintén megvallva most kezdem érezni a hatását miközben írom ezt a bejegyzést. Na de most inkább jöjjenek a képek:

Stavanger Sola (SVG) reptér jelzőfényei

Stavanger Sola (SVG) reptér nyugati kifutója

Kilátás Stavanger egy részére a TV torony mellől

Solastranden