Köztudott volt, hogy előbb vagy utóbb eljön ez a nap. Befejezem itt a pályafutásom erre a nyárra és lassan indulok haza. Holnap (vagyis már ma) még dolgozni fogok egy kicsit, de a nap nagy része adminisztratív dolgokkal fog telni és még egy utolsó találkozót is beszerveztek nekünk ezúttal nem a térképészek, hanem a programozók akarják látni az elkészólt rendszert plusz meghívnak minket ebédelni. Nem sokkal utána valószínúleg elbúcsuzunk a kollegáktól (ki tudja, lehet hogy valamelyikük még tortát is süt az alkalomból, hogy véget ért a munkánk, ezáltal lesz még egy alkalom leülni, beszélgetni :)), majd beülünk a taxiba és kimegyünk a reptérre. Sampath egy légcsavaros lélekvesztővel fog repülni Porsgrunnba, pontosabban Porsgrunn-Skien reptérre, én pedig biztos valami közepesen nagy bőinggel Oslo-Gardermoenba.
Ám a móka korántsem ér véget, mert ott fognak várni kedvenc unokatesóm és a barátja, akikkel még együtt töltöm a hétvégét Oslotól északra, Elverumben.
A repülőm Budapestre hétfőn repül. Kicsit furcsa lesz hazatérni. nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan megszokom az itteni környezetet. Hiányozni fog nagyon.
így visszagondolva, nagyon nagy húzás volt a vállalat részéről, hogy a belváros kellős közepén biztosítottak nekünk szállást. Nagyon kellemes napokat szereztek nekünk evvel.
Ma voltunk meginni egy-két sört megünneplendő néhányunk utolsó napját és a beszélgetések közben kiderült, hogy a világ kisebb, mint hinném. Történt ugyanis, hogy az Oslo közelében élő ismerőseim és az itteniek, nem is egy szálon ismerik egymást. Ezt álmomban sem gondoltam volna.
Nehéz lesz itthagyni ezt a helyet, de már otthon is jó lesz végre!
Na most megyek is aludni, több ma nem fog összejönni.
viszlát
u.i.: Ezt a számot még belinkelem mindenki nagy örömére.
