Érkezés és az első nap eseményei

Hát eljöttek ezek a napok is, kijutottam Stavangerbe.
Kifejezetten eseménytelen repülőút után érkeztem meg Osloba, ahol könyvem nem lévén az újságjaimat olvasgattam meg haraptam valamit, mivel nem ettem akkor még semmit aznap.
Egyszóval sikerült egy pizzaszeletet és egy üdítőt bedobni reggelire. Mindezt majd 1500 forintért.
Az uslui keggggyetlen unatkozás után a Stavangerbe tartó gép nagyon hamar, 45 percen belül célba érkezett, és este 9 órakor délutáni napfényben sétáltam ki a Sola reptér előtti parkolóba, hogy a belvárosba tartó buszra felszálljak.
Írtam egy rövid esemest a felettesemnek, aki a terv szerint az albinál vár majd a kulcsokkal és - meg mint később kiderült - egy csomag boltban vásárolt kajával.
Hát mit mondjak, oda voltam és vissza. Rendes volt nagyon.
A szoba az szintén nagyon elit, puha ággyal, saját fürdőszobával, félméteres plazmatévével, kábelcsatornákkal (amiket persze még mindig nem sikerült behoznom, TV analfabétaként :)) Nagyon kellemes lesz itt lakni. Főleg mostantól, hogy az egyik ablakot is sikerült végre kinyitnom és ki tudok szellőztetni.

Természetesen képeket is rakok fel hamarosan, egészen pontosan holnap, amikor elindulok az első nagy fotókörútra.

Azt, hogy erre nem ma került sor azt többek között a ma elintézendő dolgoknak, ezenkívül a nem túl barátságos időjárásnak köszönhető.
Esküszöm, én életemben ilyen esőt, ami itt van, csak egyszer láttam Belgiumban és akkor sem nagyon hittem el, hogy eső ilyen szinten képes lebegni ahelyett, hogy egyszerűen csak esne. Elég mókás látvány.

Az adóügyeket is sikerült ma lerendezni, az időközben az adóhivatalhoz biciklivel érkező "mentorommal", akit információim szerint a Statoil fizet, hogy a hozzám hasonló "friss húsoknak" segítsen a különböző gyakorlati dolgok elintézésében.
Ő egy nagyon kedves, rendes anyuka volt, aki szintén nagyon szeret tekerni és így tanácsokkal is ellátott, hogy merre érdemes használt drótszamarat felhajtani. (www.finn.no)

Ezek után rövidesen sikerült a pénzem nagy részétől megszabadítani magam.
Na nem az időnként Stavangerben is megjelenő románcigány tolvajok, hanem a busztársaság vágott meg, azt közölve, hogy én csak felnőtt bérletet tudok venni, mivel a diák ár az csak norvégoknak van, azon belül is csak a rogalandi diákoknak. Hát mondom fákk! És még egyszer! Mert azért nem mindegy, hogy valamire az ember 350 vagy 600 koronát dob ki. Na mindegy, a lényeg az, hogy evvel a kártyával szanaszéjjel utazhatom magam, és még a hajókra is jó.

Ezek után a megmaradt kemény 300 koronámmal elkezdtem gondolkodni, hogy ebből a pénzből az előttem a következő fizetésig álló 3 hét ha közérzetileg nem is, de az alakom (muahahaha) szempontjából biztosan hasznosan fog eltelni. Mert, hogy enni azt nem nagyon fogok.

Hacsak...

Hacsak nem hozza úgy a sors, hogy akkora jó arc főnökeim legyenek, akik - miután a csilivili bérletemmel butaztam az irodába - kezembe nyomtak 2 darab ultrabrutál céges kajajegyet, amivel azt ehettem a kantinban, amit csak akarsz.
Tehát megvolt az első csapás a fogyókúrának. Ezek után végigfutottuk még a megmaradt kötelező köröket, bemutatkozás minden kollegának stb.
A különböző irodákat járva gondolkodtam el azon csak igazán milyen jó móka vár itt majd rám, mivel minden egyes irodában más és másfajta térképeket láttam; olyanokat, amit itthon Katinéninél a térképtárban az életben nem látnék.
A társam kiderült, hogy egy indiai arc lesz. Természetesen a munka programozási részének többségéért ő felel.
A főnökasszony még búcsúzásképp a kezembe nyomott egy kis pénzt, hogy, amíg a repjegyem árát meg nem kapom addig legyen nekem.
Esküszöm, egyik meglepetésből a másikba esik itt az ember.

A délután nem csináltam sok említésre valót. Elmentem fotózni, memokártya nélkül (értelmes mi?), letöltöttem valami szar filmet egy, az időközben feléledt magyar torrentszájtról, meg főztem magamnak vajas kenyeret. Tekintve, hogy az ebéd során eltűnt majd egy fél lazac meg saláta stb., ez a mesterművem nem fog a kulinaritás csúcsaira törni. De legalább nem üres hassal írok.
Holnap már túra lesz, fotózás megmiegyéb, szóval nem fogok unatkozni.
Most viszont elmegyek elrakom magam holnapra. Viszlát.