2010. június 30., szerda

ArcGIS-es, epertortás nap

A mai napom elég korán kezdődött. Reggel 8-ra már benn is voltam, és kezdtem a szokásos rutint. Vagyis csak kezdtem volna, ha nem b***sza fel az agyamat az egyik kollega a reggeli kávézás közben. Történt ugyanis, hogy miközben kávéztunk megkérdezték tőlem, hogy ugyan már milyen nyelvekkel rokon a magyar.
Én meg mondtam, hogy mióta elvetettük a finnugor elméletet azóta semmilyennel sem rokon gyakorlatilag. Szó szót követett majd eljutottunk addig, hogy az egyik munkatársam, aki történetesen az erdélyi "nem őshonos" lakossághoz tartozik a származását tekintve kijelentette, hogy már milyen borzalmasak a magyarok Erdélyben, hogy nem akarnak románul tanulni. Mondom erre neki, hogy igen, ez részükről nagy hülyeség, mert később csak nehezen tudnak majd érvényesülni, plusz Franciaországban is lehet használni a román nyelvtanulás során elhangzottakat. Erre kijelenti nekem, hogy ne csodalkozzanak a magyarok, hogy románul kell tanulni, mert egész eddig ők tartották megszállva Erdélyt. Na mondom erre bazmeg, inkább néztem a kávémba és utána mindennel egyetértettem. Néha kellemetlen magyarnak lenni és hallgatni rólunk a hülyeséget.Ezek után már csak jó dolgok történtek a mai nap. Az ebédlőben gulyáslevest adtak. Nem kifejezetten hasonlított a hazaiakra, de értékelendő a próbálkozás és a minőség: nem volt annyira rossz. De ami azután jött, azt lehet, hogy nem kellett volna kiválasztani. Lazac volt krumplival és valami borzalmas nyersrépás cuccal. A lazac nem volt megfűszerezve és olyan szaga volt, mint a Sajkodi öbölben a horgászoknál szokott lenni. Persze ez csak annak mond valamit, aki már volt is ott. Amennyiben nem, mindenképpen érdemes a Sajkodi-öbölbe ellátogatni, ha már egyszer Tihanyba viszi az embert a sors.

Természetesen ma sem maradt ki valamilyen formabontó esemény. Jóga lett volna megint, de a kollegák elküldték a jógatanárnőt, mert egy csókát búcsúztattak, akit át fognak helyezni egy emelettel lejjebb. Tehát búcsúbulit rendeztek neki. Nanáhogy munkaidőben. :) Volt kávé, finom eper- meg szőlőtorta, meg nyers eper (az itt nagyon finom és sok nő belőle). A kollegák kifejezetten jófejek velem/velünk, kellemes bennt lenni.
A mai nap során azt is sikerült megtudnom, hogy az a szerencsés helyzet ért, hogy a világon az elsők között próbálhatom ki az ArcGIS 10-es verzióját, amit hivatalosan csak most nyáron fognak kiadni, de a cég az ESRI egy hivatalos tesztelője és elsőként kapta meg a végleges kiadást. Mivel a térképezésért én felelek, én játszhattam el a programmal. Ígéretes. (persze ez most a szakmai híradó volt, akiknek nem mond semmit azoktól elnézésüket kérem!)
Délután sikerült pont 4-kor lelépni, így sikerült viszonylag korán hazaérnem. Így lehetőségem nyílt elmenni futni a Mostvatnet körül egy körre. Nagyon jó volt, csak jó lenne egy bringa az odavezető távra. Itthon lassan elkezdem a felhasználói felületet legyártani a közös kis programunknak a kis sri lankai sráccal. Nem lesz egyszerű, de a feladat roppant érdekes.
Végre lett egy kis pénzem is, úgyhogy fogtam magam és elmentem egy okos kis bevásárlásra, hogy legyenek alap kajáim. Mostmár valszeg nem fogok éhenhalni, de most meg lógok a nagymamának. Ha van egy kis humorérzéke mindjárt elküldi nekem, hogy a pénz 100%-os THM-mel, rövid futamidőre szól. :):)
Az adókártya remélem, holnap, legkésőbb holnapután megjön és akkor tudok végre itteni bankszámlát nyitni. Ma kábé annyi történt velem. Szerintem pénteken elmegyek a közelbe egy jó kis fotózó túrára, nagyon szép helyeket és házakat találtam.
Lassan fekszem aludni, holnap ugyancsak nem emberi időben kell majd felkelnem. Szerintem ti is tegyetek hasonlóan.Viszlát.

Ja és juteszembe a végére szántam ezt a fincsi kis képet: Az már azért kifejezetten mókás, hogyha az ESRI nyilvános szerverén jár le az ArcGIS licenc.


Partytime a munkahelyen

Kegyetlen, de ezek "megunneplik", hogy az egyik munkatarsukat athelyezik egy masik osztalyra. Itt megy a buli, epertorta, szolotorta, mindenfele, a jogatanarnot meg elkuldtek ma, hogy ma buli van.
Nem gyenge igy dolgozni. :)
A tobbit majd este, most lecsapok az utolso joghurtos epertortaszeletre.

2010. június 29., kedd

A homokgyűjtemény legújabb tagja

Még a vasárnapi napon új taggal bővült az unstadi (Lofoten-szigetek) homokkal megkezdett homokgyűjteményem. A szerzemény a már imsertetett solai tengerpartól való, és eszméletlenül jó a tapintása.
Tudom, kicsit perverzül hangzik, de ez az eddigi legselymesebb homok, amit valaha fogtam. Még gondolkozom, hogy milyen üvegben kerüljön a lofoteni homok mellé otthon.


u.i.: Az időjárás elmegy, a munka jónak néz ki.




2010. június 28., hétfő

Jóság mindenkinek lefekvés előttre

Az első munkanap



Íme hát eljött az első munkanapom napja. Elég furcsa érzés, mikor az ember kora reggel kilép a lakás ajtaján és a sirályok visítanak a feje felett és pár lépés után a tengert is meglátja (Vaagen vagyis a stavangeri tengerjáró luxushajó kikötőben). A busz után persze volt nagy rohanás, de megérte, mert nem a hullalassú 1-es, hanem a szupergyors X30-as busz jött. Evvel kb. 08:11-re sikerült is kiérni a Forus nevű helységbe, ahol a munkahelyem található. Ezt a helyet egy hatalmas hodályként lehet a legjobban elképzelni. Nem gyenge, hogy belépés után majd 10 perc mire elérsz a neked szánt irodába. A napot a különböző, kötelező biztonsági körökkel kezdtük, majd felhasználónév stb.
Természetesen nem működött minden tökéletesen elsőre, miért is működött volna. A főnökkel együtt 35 percet lógtunk a céges mobiltelón, hogy az admin megcsinálja a gépet. Vicces volt, ahogy távoli asztallal működött az én gépemen. Természetesen ő sem tudta megoldani, és később a hiba magától helyreállt. :)
Ezek után sor került az első mííííítingre (jázusom de utálom ezt a szót, legyen inkább megbeszélés), ahol megbeszéltük, hogy konkrétan mi is lesz a feladatunk a kis indiai társammal. Nagyon nagy forma. Együtt mentem vele reggel a buszon de mág akkor nem tudtam, hogy ő lesz a partnerem, és figyeltem erősen, ahogyan vicces hangon kérdezgeti a sofőrt, hogy hol kell a Statoilhoz leszállni.
Szóval megkaptuk a feladatot magát, ami egy kifejezetten érdekes feladat: A vállalat tenger latti infrastruktúrájáról kell egy webes térképező programot csinálni, ami mind a proknak mind a teljesen újaknak újat tud nyújtani. A srác felel a programozás nagy részéért, én pedig a térképi ill. a geoinformációs hátteret adom többek között. Egy szónak is száz a vége: jó lesz.
Ezek után lementünk ebédelni. (Vagy a találkozó előtt? Tökmindegy.)
A menü halpuding volt zöldséggel és garnélával. Plusz a kapott kuponommal szedhettem hozzá még salit meg levest meg piát meg délutánra joghurtot. Ezen a héten ez a fő táplálékom, mert olyan kurva csóró vagyok, hogy az hihetetlen. Az elkövetkezendő hétre van 110 koronám, ami egy bevásárlásra elég a mai után, de az a bavásárlás is kenyérből, sajtból, felvágottból, meg a tej/narancslé kombóból fog állni. A mai bevásárlás nagyon luxusnak számított mert képes volt venni egy csomag virslit, tojast, meg egy kecsapot. Az árat nem is mondom inkább. Otthon lassan már hotelem lenne ebből a pénzből.
Visszatérve, ebéd után munka tovább, a jelenlegi rendszereel való ismerkedés és mindenféle dolog ami egy tipikus első napba tartozik. Némi diskurzus a tengeralatt infrastruktúrát abrázoló térképeken alkalmazott jelekről és hasonló érdekes dolgok történtek.
Az én gépem az folyosó végén, egy nyitott helységben található. Itt üldögéltem, amikor egy kicsit mániákusnak látszó tejfelszőke nő végigjött a folyosón és közbe makogó hangon mondta, hogy jóóga, jóóga. Én néztem rá, hogy ez most konkrétan mit szeretne itt.
Aztán mikor a kollegák is rajokban kezdtek jönni megvilágosodtam, hogy itt bizony kőkeményen jóga lesz munkaidőben. Jó magyarként persze rögtön elkezdtem aggódni, hogy basszameg, most akkor tovább kell bennmaradni és hasonlók, de mikor végeztünk a jőgával, hihetetlenül kipihentnek éreztem magam. Annyira, hogy utána a nap végéig folyamatosan ásitoztam.
A buszon hazafelé nagy bánatomra elkezdett dolgozni az ebédre elfogyasztott garnélaráksereg, ráadásul ezek ugyanolyan idióták mint otthon a Volánbuszokon. Egyszerűen szeretnek a buszon levegőtlenül szaunázni. Szóval 2x is sikerült majd elhánynom magam, de végül sikerrel vettem az akadályt és le tudtam szállni a buszról.
Otthon már ottvoltak a rosszarcúak: Daniel a szomszédom és a másik, egy Vilde nevű csaj. Mondanom sem kell, jól elszórakoztunk a délután.
Este megnéztük a meccset, evvel lassan zárul is a nap. Még bíztatom jelenleg Cinikét, hogy menni fog neki az államvizsga holnap. Mindenki gondoljon rá!
Én viszont elteszem magam holnapra, azaz már mára, hogy holnap is ilyen sokáig fennt tudjak maradni. :)
Jóájszakát mindenkinek!

2010. június 27., vasárnap

Vasárnap a tengerparton

A mai nap elhatároztuk, hogy - mivel az égen egy darab felhő sem volt - kimegyünk a Stavanger melletti Sola tengerpartjára napozni egyet, és ha a víz hőmérséklete is engedi, úszni.
Ha megkérdeznénk otthon, az emberek többsége nem hinné, hogy lehet barnulni Norvégiában, azt meg pláne nem, hogy ezt fehérhomokos tengerparton tehetjük meg.
2,3 kilométeren keresztül csak fehér-sárgásfehér homok, amit, mint ma megtudtam a Golf-áramlat szállított oda, és ami eredetileg a Szaharából származik, csak ugye (ha jól emlékszem) a passzátszél felkapja, majd a leszálló légmozgás egy részét az óceánba tolja. Hát ez a homok szépn itt kötött ki a mi legnagyobb megelégedésünkre.
Úszni végül sajnos nem nyílt lehetőségünk, mivel még szeretnénk élni egy keveset ahelyett, hogy halálra fagynánk.
Időközben csatlakozott hozzénk Samuel barátom is, akit 2 évvel ezelőtt ismertünk meg Ritával, mikor Stavangerben voltunk Interraillel. Egyébként a srác se semmi. ácsként dolgozik, és a hétvégén haza kellett utaznia Németországba valami családi ügyben. Hihetetlen, de egy komplett ajtót adott fel poggyásznak, mert vitte haza édesapjának ajándékba. :) Tud élni, nem mondom. Daniel a motorjával ment ki a partra, én meg busszal. Mondanom sem kell, a busz amivel mentem nem kifejezetten közel állt meg a parthoz, így vagy 4 km-t kellett sétálnom, amíg elértem a tengerpartra. De nem is baj, legalább elmehettem a reptér mellett, fotózhattam repülőgépeket, meg nézelődhettem. Ez természetesen beltelt egy kis időbe, így szerencsétlen Daniel, aki utánam 30 perccel inudlt el otthonról még várhatott rám vagy 1 órát.
De végül odaértem és csaptunk egy nagy napozást. Őszintén megvallva most kezdem érezni a hatását miközben írom ezt a bejegyzést. Na de most inkább jöjjenek a képek:







Stavanger Sola (SVG) reptér jelzőfényei


Stavanger Sola (SVG) reptér nyugati kifutója






Kilátás Stavanger egy részére a TV torony mellől


Solastranden




A lakás és a szobám

A konyha




A konyha szobám felől nézve




És a szobákra lebontott hűtőszekrények. Itt semmiképp sem fordulhatna előt a Lakótársat keresünkből ismert kép a hűtőről :)




A szobám I.

A szobám II. és a laptophoz való csatlakoztatásra váró plazmatv. Na Zsici, ezen aztán lehetne nagy CoD meccseket nyomni.


A bejárat és a fürdőszoba



A fürdőszoba


ás végül a kilátás az íróasztalnál ülve

Most lassan megyek, elbuszozom valamerre, meg még lehet, hogy az egyik itteni ismerőssel is sikerül találkozni. Addig is jobb időt otthonra.

2010. június 26., szombat

Képek a napsütéses szombati napról

Gamle Stavanger I.



Gamle Stavanger II.


Gamle Stavanger III.


Gamle Stavanger IV.


Itt ilyen is van, hogy konzervmúzeum.


Kikötő I.


Kikötő II.


Mosvatnet Breitavatnet


Főtér I.


Főtér II.


Amint a képekből is látható nem nagyon unatkozom a mai nap.
Rögtön egy kis sétával kezdtem a város legrégebbi részébe, Ó-Stavangerbe (Gamle Stavanger), ami Európa egyik legrégebbi, ha nem a legrégebbi fennmaradt fából készült óvárosa.
Hihetetlen hangulata van, főleg ebben a gyönyörű időben.
Ezek után lementem az olajmúzeum felé, ahol beültem egy kicsit napozni az ottani játszótér egyik kagylójába. Onnan átcsavarogtam a bevásárlónegyeden egészen a templomig, ami már megvan legalább 800 éves. (majd még írok róla)
Itt a templomnál "epervásár" volt; rengeteg autó csomagtartójáról árulták, nagyon szép darabok votlak. Hogyha nem vertem volna el ma reggel is a boltban egy jó adag pénzt, biztosan vettem is volna.
Innen fogtam magam és átmentem a belvárosi tóhoz, amit Mostvatnet-nek Breitavatnet-nek hívnak. Itt modell vitorláshajókkal reklámozták a Lufthansát (érdekes párhuzam) és egy hihetetlenül vicces vitorlás esősapkát is a kezembe nyomtak.
Most megírom ezt, aztán megyek tovább valamelyik busszal remélhetőleg valamelyik tengerparti részre. Addig is viszlát és kergessétek el az esőt otthonról is.


2010. június 25., péntek

Érkezés és az első nap eseményei

Hát eljöttek ezek a napok is, kijutottam Stavangerbe.
Kifejezetten eseménytelen repülőút után érkeztem meg Osloba, ahol könyvem nem lévén az újságjaimat olvasgattam meg haraptam valamit, mivel nem ettem akkor még semmit aznap.
Egyszóval sikerült egy pizzaszeletet és egy üdítőt bedobni reggelire. Mindezt majd 1500 forintért.
Az uslui keggggyetlen unatkozás után a Stavangerbe tartó gép nagyon hamar, 45 percen belül célba érkezett, és este 9 órakor délutáni napfényben sétáltam ki a Sola reptér előtti parkolóba, hogy a belvárosba tartó buszra felszálljak.
Írtam egy rövid esemest a felettesemnek, aki a terv szerint az albinál vár majd a kulcsokkal és - meg mint később kiderült - egy csomag boltban vásárolt kajával.
Hát mit mondjak, oda voltam és vissza. Rendes volt nagyon.
A szoba az szintén nagyon elit, puha ággyal, saját fürdőszobával, félméteres plazmatévével, kábelcsatornákkal (amiket persze még mindig nem sikerült behoznom, TV analfabétaként :)) Nagyon kellemes lesz itt lakni. Főleg mostantól, hogy az egyik ablakot is sikerült végre kinyitnom és ki tudok szellőztetni.

Természetesen képeket is rakok fel hamarosan, egészen pontosan holnap, amikor elindulok az első nagy fotókörútra.

Azt, hogy erre nem ma került sor azt többek között a ma elintézendő dolgoknak, ezenkívül a nem túl barátságos időjárásnak köszönhető.
Esküszöm, én életemben ilyen esőt, ami itt van, csak egyszer láttam Belgiumban és akkor sem nagyon hittem el, hogy eső ilyen szinten képes lebegni ahelyett, hogy egyszerűen csak esne. Elég mókás látvány.

Az adóügyeket is sikerült ma lerendezni, az időközben az adóhivatalhoz biciklivel érkező "mentorommal", akit információim szerint a Statoil fizet, hogy a hozzám hasonló "friss húsoknak" segítsen a különböző gyakorlati dolgok elintézésében.
Ő egy nagyon kedves, rendes anyuka volt, aki szintén nagyon szeret tekerni és így tanácsokkal is ellátott, hogy merre érdemes használt drótszamarat felhajtani. (www.finn.no)

Ezek után rövidesen sikerült a pénzem nagy részétől megszabadítani magam.
Na nem az időnként Stavangerben is megjelenő románcigány tolvajok, hanem a busztársaság vágott meg, azt közölve, hogy én csak felnőtt bérletet tudok venni, mivel a diák ár az csak norvégoknak van, azon belül is csak a rogalandi diákoknak. Hát mondom fákk! És még egyszer! Mert azért nem mindegy, hogy valamire az ember 350 vagy 600 koronát dob ki. Na mindegy, a lényeg az, hogy evvel a kártyával szanaszéjjel utazhatom magam, és még a hajókra is jó.

Ezek után a megmaradt kemény 300 koronámmal elkezdtem gondolkodni, hogy ebből a pénzből az előttem a következő fizetésig álló 3 hét ha közérzetileg nem is, de az alakom (muahahaha) szempontjából biztosan hasznosan fog eltelni. Mert, hogy enni azt nem nagyon fogok.

Hacsak...

Hacsak nem hozza úgy a sors, hogy akkora jó arc főnökeim legyenek, akik - miután a csilivili bérletemmel butaztam az irodába - kezembe nyomtak 2 darab ultrabrutál céges kajajegyet, amivel azt ehettem a kantinban, amit csak akarsz.
Tehát megvolt az első csapás a fogyókúrának. Ezek után végigfutottuk még a megmaradt kötelező köröket, bemutatkozás minden kollegának stb.
A különböző irodákat járva gondolkodtam el azon csak igazán milyen jó móka vár itt majd rám, mivel minden egyes irodában más és másfajta térképeket láttam; olyanokat, amit itthon Katinéninél a térképtárban az életben nem látnék.
A társam kiderült, hogy egy indiai arc lesz. Természetesen a munka programozási részének többségéért ő felel.
A főnökasszony még búcsúzásképp a kezembe nyomott egy kis pénzt, hogy, amíg a repjegyem árát meg nem kapom addig legyen nekem.
Esküszöm, egyik meglepetésből a másikba esik itt az ember.

A délután nem csináltam sok említésre valót. Elmentem fotózni, memokártya nélkül (értelmes mi?), letöltöttem valami szar filmet egy, az időközben feléledt magyar torrentszájtról, meg főztem magamnak vajas kenyeret. Tekintve, hogy az ebéd során eltűnt majd egy fél lazac meg saláta stb., ez a mesterművem nem fog a kulinaritás csúcsaira törni. De legalább nem üres hassal írok.
Holnap már túra lesz, fotózás megmiegyéb, szóval nem fogok unatkozni.
Most viszont elmegyek elrakom magam holnapra. Viszlát.