Az első munkanap

Íme hát eljött az első munkanapom napja. Elég furcsa érzés, mikor az ember kora reggel kilép a lakás ajtaján és a sirályok visítanak a feje felett és pár lépés után a tengert is meglátja (Vaagen vagyis a stavangeri tengerjáró luxushajó kikötőben). A busz után persze volt nagy rohanás, de megérte, mert nem a hullalassú 1-es, hanem a szupergyors X30-as busz jött. Evvel kb. 08:11-re sikerült is kiérni a Forus nevű helységbe, ahol a munkahelyem található. Ezt a helyet egy hatalmas hodályként lehet a legjobban elképzelni. Nem gyenge, hogy belépés után majd 10 perc mire elérsz a neked szánt irodába. A napot a különböző, kötelező biztonsági körökkel kezdtük, majd felhasználónév stb.

Természetesen nem működött minden tökéletesen elsőre, miért is működött volna. A főnökkel együtt 35 percet lógtunk a céges mobiltelón, hogy az admin megcsinálja a gépet. Vicces volt, ahogy távoli asztallal működött az én gépemen. Természetesen ő sem tudta megoldani, és később a hiba magától helyreállt. :)

Ezek után sor került az első mííííítingre (jázusom de utálom ezt a szót, legyen inkább megbeszélés), ahol megbeszéltük, hogy konkrétan mi is lesz a feladatunk a kis indiai társammal. Nagyon nagy forma. Együtt mentem vele reggel a buszon de mág akkor nem tudtam, hogy ő lesz a partnerem, és figyeltem erősen, ahogyan vicces hangon kérdezgeti a sofőrt, hogy hol kell a Statoilhoz leszállni.

Szóval megkaptuk a feladatot magát, ami egy kifejezetten érdekes feladat: A vállalat tenger latti infrastruktúrájáról kell egy webes térképező programot csinálni, ami mind a proknak mind a teljesen újaknak újat tud nyújtani. A srác felel a programozás nagy részéért, én pedig a térképi ill. a geoinformációs hátteret adom többek között. Egy szónak is száz a vége: jó lesz.

Ezek után lementünk ebédelni. (Vagy a találkozó előtt? Tökmindegy.)

A menü halpuding volt zöldséggel és garnélával. Plusz a kapott kuponommal szedhettem hozzá még salit meg levest meg piát meg délutánra joghurtot. Ezen a héten ez a fő táplálékom, mert olyan kurva csóró vagyok, hogy az hihetetlen. Az elkövetkezendő hétre van 110 koronám, ami egy bevásárlásra elég a mai után, de az a bavásárlás is kenyérből, sajtból, felvágottból, meg a tej/narancslé kombóból fog állni. A mai bevásárlás nagyon luxusnak számított mert képes volt venni egy csomag virslit, tojast, meg egy kecsapot. Az árat nem is mondom inkább. Otthon lassan már hotelem lenne ebből a pénzből.

Visszatérve, ebéd után munka tovább, a jelenlegi rendszereel való ismerkedés és mindenféle dolog ami egy tipikus első napba tartozik. Némi diskurzus a tengeralatt infrastruktúrát abrázoló térképeken alkalmazott jelekről és hasonló érdekes dolgok történtek.

Az én gépem az folyosó végén, egy nyitott helységben található. Itt üldögéltem, amikor egy kicsit mániákusnak látszó tejfelszőke nő végigjött a folyosón és közbe makogó hangon mondta, hogy jóóga, jóóga. Én néztem rá, hogy ez most konkrétan mit szeretne itt.

Aztán mikor a kollegák is rajokban kezdtek jönni megvilágosodtam, hogy itt bizony kőkeményen jóga lesz munkaidőben. Jó magyarként persze rögtön elkezdtem aggódni, hogy basszameg, most akkor tovább kell bennmaradni és hasonlók, de mikor végeztünk a jőgával, hihetetlenül kipihentnek éreztem magam. Annyira, hogy utána a nap végéig folyamatosan ásitoztam.

A buszon hazafelé nagy bánatomra elkezdett dolgozni az ebédre elfogyasztott garnélaráksereg, ráadásul ezek ugyanolyan idióták mint otthon a Volánbuszokon. Egyszerűen szeretnek a buszon levegőtlenül szaunázni. Szóval 2x is sikerült majd elhánynom magam, de végül sikerrel vettem az akadályt és le tudtam szállni a buszról.

Otthon már ottvoltak a rosszarcúak: Daniel a szomszédom és a másik, egy Vilde nevű csaj. Mondanom sem kell, jól elszórakoztunk a délután.

Este megnéztük a meccset, evvel lassan zárul is a nap. Még bíztatom jelenleg Cinikét, hogy menni fog neki az államvizsga holnap. Mindenki gondoljon rá!

Én viszont elteszem magam holnapra, azaz már mára, hogy holnap is ilyen sokáig fennt tudjak maradni. :)

Jóájszakát mindenkinek!