2010. július 18., vasárnap

Ezen a héten történt

Látom, már nem írtam egy jó ideje, de mentségemül szolgáljon, hogy hétköznap szinte mindig hazaesek a munkából és vagy elmegyek aludni vagy elmegyünk röplabdázni és utána esek be az ágyba. Aztán hétvégén persze mindig jön egy blogposzt, amiben elmesélem röviden, tömören az előző héten velem történteket. Csak úgy, ahogy minden sorozat elején az "az előző részek tartalmából" rész mesél.
A hetem természetesen nem kezdődhetett mással, mint adóügyben való rohangálással. Majd aztán kicsit dolgozni is tudtam. Egészen jól haladunk a kiírt követelmények teljesítésében, nagyon kezd pofás lenni a programunk. Természetesen pénteken kiderült, hogy az adóügyi hajszát lehet előlről kezdeni, mivel rossz az adókártya amit adtak és emiatt relatíve rengeteget vontak le tőlem. Tehát hétfő délelőtt megint nem dolgozom.
Voltunk röplabdázni is, de nem a megszokott Mostvatnet melletti röplabdapélyén, hanem elmentünk a stavangeri egyetem röplabdapályájára, ami ugyan borzasztó messze van, de nagyon megérte elmenni mert gyönyörűszép környezetben található. Selymes zöld fű, záró zaj, Erdélyi szintű fenyőerdő a hegyoldalban és az egésznek olyan "falusi" hangulata van. Nagyon jól éreztük magunkat. Időközben az egyik lakütársamat elvitte a helikopter, egészen valamelyik fúrótoronyig, a tenger közepén, ahol min. 2-3 napot tölt el. Hát hihetetlen mázlista, nemcsak a 2,5-szeres fizetés, hanem a kaland miatt is.
Nem tudom ejtettem e már szót az itteni buszközlekedésről, de amennyiben nem így most megteszem. Annak okán beszélnék róla, hogy ha nem munkábajáráskor ill. a munkából hazafelemenetelkor akarja valaki használni, akkor valami iszonyatosan sokat kell várni, mert gyakorlatilag, ezeket az időszakokat kivéve óránkánt max. 2 busz közlekdik, ami eléggé lehervasztja az embert, amikor ügyintézés után akar a munkába eljutni és az óránkénti 2 buszból az egyik pont az orra előtt megy el.
Ha jól emlékszem kedden volt egy kvízjáték is szervezve, valahol egy belvárosi kocsmában a summersztyúdenteknek, de nagyon vicces volt, amikor kiderült, hogy csak norvégul lesz, norvég témájú kérdésekkel. Ennek ellenére a csapatunk egész jól szerepelt, negyedikek lettünk a tizenvalahány csapatból. A végét én már nem játszottam végig, mert jöttem haza Ritával Skypeolni.
Fura ezeket a történéseket leírni, mert annyira gyorsan telik el egy hét, hogy az események eléggé összefolynak, már hogyha csak egy hét távlatából próbál visszaemlékezni rájuk az ember.
A hétévége első napján, szombaton semmit sem csináltunk kivéve egy sétát a kebaboshoz, ahol ettünk egy reggeli-ebéd kebabot, majd a városban sétáltunk.
Találtunk egy helyet, ahol az utcán ingyen lehetett csocsózni. Na hát mondanom sem kell, kiélveztük a lehetőséget. Természetesen itt is alkalmazva lett a norvég esélyegyenlőség, mert a pálya a mi kapunk felé lejetett, így a bénább csapatnak (2 norvég lakótárs) hasonló esélyei voltak velünk szemben. Mondjuk csak halkan jegyzem meg, hogy az ott mutatott játékkal egy jó otthoni, egyetemi térképész csocsópartin labdába sem rúgtunk volna. :)
Délután főzőcskéztünk. vagyis hát a két norvég főzött, a kazah srác a zenét rakosgatta a laptopján én meg elmosogattam a végén. A végeredmény egy finom lazannya lett, ami az alagsorban, filmnézés közben költöttünk el, majd utána fagyit is ettünk.
Mondjuk a film nem éppen volt vacsorához való, de elment. (Hotel Ruanda)
Na és most jöjjön akkor egy pér friss kép:






A képek nem tudom miért lettek elmosódva, de a lényeget visszadják.
Holnap vagyis ma (amikor ezt a bejegyzést írom) a Preikestolen-re megyünk egy páran érdeklődők. Komp-busz kombó, utána egy óra oda, egy óra ott, egy óra vissza. 11-kor elindulunk és kb 17-re itthon is vagyunk. Remélem jó lesz az idő. Na megyek is, és remélem a jövő héten több bejegyzést tudok majd billentyűre vetni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése